Mitől válik egy művészeti projekt valóban közösségi élménnyé? Attól, hogy elkészül egy installáció? Vagy inkább attól, ami közben történik: az együtt dolgozó emberektől, a közös ritmustól, az idegenből ismerőssé váló helyzetektől?

2026 tavaszán a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Design- és Médiaművészeti Intézetének tanársegédje, Pálinkás Dominika és a külföldi Ceramic Designer mesterszakos hallgatók a Pannónia Ösztöndíjprogram keretében utaztak a szerbiai Óbecsére, ahol az Óbecsei Falikút installációját fejezték be. A falikút tervezését már szeptemberben megkezdték a Silicates and Architecture kurzus keretein belül, a kurzuson részt vettek: Dharmavaram Maya (India), Tabti Dounia (Marokkó), Salhab Beesan (Szíria), Navid Muhammad (Pakisztán), Sadat Seyedehazam (Irán). A tervezési folyamatban a Művészettörténet Tanszék vezetője, Dr. Raffay Endre is közreműködött. A köztéri funkcióval is rendelkező alkotás megvalósítása komplex, közös munkafolyamatként zajlott: a tervezéstől és a kerámiaelemek előkészítésétől a helyszíni installálásig...

Az Óbecsei Falikút nem csak egy projekt

Egy ilyen folyamat nem csak az elkészült alkotásról szól, hanem arról is, hogyan alakul ki egy csapat közös működése. A hallgatók végig figyelemmel fordultak egymás felé: ha valaki elfáradt egy munkafolyamatban, a többiek automatikusan átvették a feladatot. A közös munka ritmusa lépésről lépésre, elemről elemre formálódott, miközben a technikai kihívások és a helyszíni problémamegoldások mellett fokozatosan az együttműködés személyesebb dimenziói is láthatóvá váltak.

A mobilitás fogadó partnere a Mű-Hely-Ház Egyesület volt, amely évek óta dolgozik azon, hogy vajdasági, magyarországi és nemzetközi művészek számára hozzon létre közös alkotói tereket. Az óbecsei helyszín így egyszerre működik műhelyként, találkozási pontként és ideiglenes alkotótérként: nyaranta workshopok, szakmai gyakorlatok és művészeti együttműködések töltik meg élettel az épületet.  

Az installálásban Mű-Hely-Ház Egyesület részéről Kovács Zsolt és Milinszki Árpád, továbbá Hagymássy Arisztid is közreműködött.

Nem véletlen az sem, hogy egy ivókút született meg a közös munka eredményeként: egy olyan tárgy, amely természetes módon válik találkozási ponttá, a rövid megállások, beszélgetések és közös pillanatok helyszínévé.  

Az Óbecsei Falikút ebben az értelemben nemcsak egy épületkerámia installáció, hanem közös alkotás fizikai nyoma is.