Lehoczky Krisztina: Emlékek a Mesteriskoláról

Ilonával először 1993 júniusában találkoztam, amikor a müncheni diplomaosztómról a festményeimmel együtt egyenesen felvételizni mentem hozzá a pécsi műtermébe.

Családias hangulatban a festményei között teázgattunk és beszélgettünk. Nagyon lelkesen mesélt a Mesteriskoláról, ami előző évben indult, és aminek ő volt az egyik megálmodója, és megvalósítója is. Felvett, és rögtön kiküldött István-aknára megnézni a Helyet…

István-akna a kiürült, elhagyott épületeivel nagyon inspiráló tér volt az alkotáshoz.

Mindent megkaptunk, amire szükségünk volt, műterem, anyagok, neves mesterek itthonról és külföldről, kiállítási lehetőségek (Pécs, Budapest, Berlin, Rijeka...) +ösztöndíj és teljes szabadság…

Szinte István-aknán éltünk, sokan ott is laktunk a műtermeinkben. Inspirált a hely, a tér, inspiráltuk egymást, akkoriban kb 18-20-an dolgoztunk kint. Ilona rendszeresen jött konzultálni, sokszor hozott magával művészeket, akik később izgalmas kurzusokat tartottak nekünk. Hatvanadik születésnapját is ott ünnepeltük, rengeteg vendéggel.

Saját tapasztalatból tudta, hogy mire van szüksége egy művész hallgatónak és egy olyan iskolát teremtett, neves művész oktatókkal, támogatókkal, hivatalos kereteken belül az akkori Janus Pannonius Tudományegyetem égisze alatt, ami egyedülálló volt talán egész Európában.

2007-ben Ilona új ötlettel állt elő, nyáron indult az első SZÍNERŐ-LÉPTÉKVÁLTÁS kurzus, a volt mesteriskolás és akkori DLA-s hallgatók részére, nagyrészt az ő finanszírozásával.

A Zsolnay gyár több száz négyzetméteres kiürített üzemcsarnokaiban festhettünk 6-10 négyzetméteres festményeket két héten keresztül. Kaptunk vásznat, festéket, óriási tereket.

A cél az volt, hogy megtapasztalhassuk, milyen, nagyon-nagy méretű képeket festeni, léptéket váltani. Ilyen művek létrehozására a művészek nagy részének nincs lehetősége saját műterme méretei miatt, de ő tudta, hogy ez a tapasztalás mennyire fontos.

Olyan volt, mint egy álom, 10 év után megint együtt dolgozni régi kollégákkal, barátokkal, Ilonával, óriási vásznakon…

Egészen más minőség ilyen nagyméretű képeket festeni…

A Színerő kurzusokat mindig egy nagy kiállítás zárta, idén volt a tizedik.

Azt hiszem ilyen egy igazán jó Mester.

Nagyon hálás vagyok, hogy a tanítványa lehettem.

Isten éltesse és alkosson még sokáig!