A Cziffra György Emlékév és a Liszt Ferenc Társaság, valamint a PTE MK ZMI, a Potenton Alapítvány és az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság közös programja.

A CAMERATA  BÉRLET HANGVERSENYE

Bérletek válthatók szeptember 24-ig online a www.jegymester.hu oldalon, vagy a Zsolnay Örökségkezelő NKft. jegyértékesítő pontjain.

A bérletről bővebben: https://potenton.hu/hu/hirek/camerata-brlet-2021-sz

Online jegyvásárlás: www.jegymester.hu
Személyes jegyvásárlás:

a Zsolnay Örökségkezelő NKft. Infopontjain
– Zsolnay Kulturális Negyed
Látogatóközpont
Infopont & Shop a Boltok utcája végén
Vendégház recepció
– Művészetek és Irodalom Háza
– KultURÁN Infopont (Pécs, Ybl Miklós u. 7/2.)
– Kodály Központ jegypénztár
– 1 órával koncert előtt a Hangversenyterem bejáratánál

MŰSOR:

Ludwig van BEETHOVEN: c-moll szonáta op. 13, No. 8. „Pathetique”
Ludwig van BEETHOVEN: f-moll szonáta op. 57, No. 23. „Appassionata”
LISZT Ferenc: h-moll szonáta

Beethoven „patetikus” szonátája 1799-ben jelent meg, a szerző 27 éves korában. A híressé vált címet a közhiedelemmel ellentétben nem a szerző, hanem a kiadó adta meg – Beethoven egyetértésével. A tragikus hangzású kompozíció nagy sikert aratott, és ezzel elősegítette a szerző hírnevének megteremtését, nem csupán zongoristaként. Az azonnali népszerűség nem apadt el az idő múlásával, a szerző kortársai körében is elismerést vívott ki vele, illetve a darabban felvetett karaktereket Beethoven továbbfejlesztette következő műveiben.
Az Appassionata szonáta az előzővel ellentétben nem a szerző életében kapta kifejező címét. Beethoven maga ezt a monumentális, technikailag megpróbáló kompozíciót a legviharosabb zongoraszonátájának tartotta. A mű keletkezését 1804-5-re datálják, ekkor már a szerző több mint egy éve küzd visszafordíthatatlan hallásromlásával.
Liszt h-moll szonátája zongoraművészi tapasztalatainak, újításainak nagyszabású összegzése, valódi korszaklezáró mű, a szerző szándéka szerint. Somfai Lászlót idézve: „…mindenből a legszélsőségesebbet, a legkockázatosabb karakterűt kereste: a heroikusan lázadó témaritmus, a grandiózusan dübörgő akkordkalapálás, az édes és kecses éneklés, az érzésteli, érzelmes, sőt szentimentális sóhajtozás, a szeszélyesen felcsattanó és csörömpölő kadenciázás, a gyorsuló száguldás-élmény, a szenvedélyes recitálás, a tompa magábaroskadás, mind-mind végletes alakjába kerülhetett bele ebbe a partitúrába – mert Liszt nagyon bízott a különleges dramaturgiai terv, a formamodell szervező erejében.”

Fotó: Kocsis Viktória

MOCSÁRI Károly Liszt-díjas zongoraművész Budapesten született 1962-ben. Zenei tanulmányait az általános iskolával együtt kezdte a monori zeneiskolában. Tízévesen már a Zeneakadémia Előkészítő Tagozatára járt, Nádor György osztályába, aki a diploma megszerzéséig egyedüli tanára maradt. Tizenhat évesen az intézmény rendes hallgatója lett, majd három évvel később művészképzős. Közben részt vett Yvonne Lefébure nyári mesterkurzusain Párizsban. 
1985-ben diplomázott. Ezután a philadelphiai Curtis Intézetben vett részt posztgraduális képzésen, Jorge Boletnál tanult egy évig, a texasi Van Cliburn Foundation ösztöndíjával, majd ezt követően 1986-ban Párizsban telepedett le.
Már főiskolás éveiben is több rangos nemzetközi verseny díjazottja. 1981-ben - tizenkilenc évesen - különdíjas a budapesti nemzetközi Liszt-Bartók zongoraversenyen. A következő, 1986-os versenynek ő lett a győztese. Megnyerte továbbá a londoni Terence Judd Alapítvány díjáért folyó versenyt, és a Cziffra Alapítvány versenyét 1985-ben. Különdíjat kapott 1983-ban Athénben. Díjnyertes volt számos nemzetközi versenyen: 1982-ben Barcelonában, 1984-ben Montrealban, 1985-ben Fort Worthben, a Van Cliburn versenyen és 1986-ban a tel-avivi Rubinstein versenyen. 
Nemzetközi karrierje 1984-ben kezdődött. Azóta az 5 kontinens több, mint 40 országának legjelentősebb koncerttermeiben szerepelt.
Szólistája volt többek között a következő zenekaroknak: Manchester Hallé, The London Philharmonia, English Chamber Orchestra, Istanbul Chamber Orchestra, Liszt Ferenc Kamarazenekar, New-Zealand Symphony, Jerusalem Symphony Orchestra, Simón Bolívar Youth Orchestra of Venezuela, Berlin Radio Orchestra, Budapesti Fesztivál Zenekar, Magyar Nemzeti Filharmonikusok. Fellépett az izraeli és a montreali szimfonikusokkal is.
Neves hazai és külföldi karmesterekkel és kamarapartnerekkel lépett fel, akik között van Youri Bashmet, Jean Efflam Bavouzet, Sir Andrew Davis, David Grimal, Barbara Hendricks, Kocsis Zoltán, Kobayashi Ken-Ichiro, Perényi Miklós, Mstislav Rostropovitch, Vladimir Spivakov, Sergej Nakarjakov, Vásáry Tamás, a Keller-, a Takács-Nagy-, és a Tokyo Kvartet. Szinte állandó meghívottja volt a "Festival de Musique en Mer sur le Mermoz" rendezvényének. 
Hernádi Ákossal sikeres zongoraduót alakítottak Bartók, Dohnányi és Liszt kétzongorás műveinek tolmácsolására. 
A Darvas János által Brahmsról készített "Wären nicht die Frauen" c. film zenei idézeteinek is közreműködője volt Daniel Barenboïm, Dietrich Fischer-Dieskau, Kocsis Zoltán és Itzhak Perlman mellett. 
2003-ban Kocsis Zoltán és Hamar Zsolt vezetésével a Nemzeti Filharmonikusok két hónapos amerikai turnéjának egyik szólistája volt.
Visszajáró vendége olyan jelentős hazai rendezvényeknek, mint a Tavaszi Fesztivál és a tiszadobi Zongorafesztivál. 
Játékát számos hazai és külföldi TV- és rádiófelvétel őrzi, Liszt és Bartók lemezfelvételeivel kivívta a nemzetközi szaksajtó elismerését.
Magyar és külföldi  növendékeknek tart magánórákat, mesterkurzusokat vezet Európában, Ázsiában és az USA-ban. Nemzetközi zongoraversenyeken zsűrizik.
A Francia Liszt Társaság művészeti szaktanácsadója. Hosszú éveken át szervezett koncerteket a Párizsi Magyar Intézetben, valamint részt vesz Monor város komolyzenei életében szervezőként és előadóként egyaránt. Rendszeresen kér fel fiatal, pályakezdő művészeket, segítve bemutatkozásukat külföldön, valamint itthon, a Rádió Márványtermében és a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.