Bartók művészi fejlődését nézve a századfordulót követő (azaz húszéves korától számítható) évtized különösen gazdag új impulzusokban, felismerésekben, új lehetőségek kipróbálásában. Az ifjú felnőttként megélt eszmélkedés érzelmi viharaiban, válságaiban edződött zeneszerző elképesztő gyorsasággal dolgozza fel ezeket az élményeit, késő huszonévesen már pontosan megmutatva azt, ami haláláig jellemzője marad: hogy találkozzon bármivel is, mindenben képes megtalálni a számára előrelendítő impulzusokat, elemeket, és ezeket lenyűgöző természetességgel és professzionalitással építi be hasonlíthatatlan, karakteres zenei világába. Nyitottsága, önfejlesztő elkötelezettsége, kreativitása rendkívüli belső szilárdsággal párosult, így anélkül lehetett nagylelkűen befogadó, hogy aktuális trendeket szolgált volna munkásságával, másfelől nézve: anélkül tudott roppant fejlődésében is szerves, belső utalásokkal átszőtt életművet alkotni, hogy kicsit is doktriner álláspontba merevedett volna gondolkodása.

1907-től 1910-ig csupán szűk négy évet fed le a koncert műsora – ennek az izgalmas évtizednek a végét –, de a felcsendülő két mű mégis ezerféle módon illusztrálja az iménti gondolatmenetet. A Két portré, különösen első tétele még a későromantikus, vallomásosan expresszionista Bartók megnyilatkozása, míg a Két kép már a kortárs francia zene, jelesül Debussy felé tájékozódó, ugyanakkor a Kárpát-medence népzenéjében lenyűgöző értékekre bukkant muzsikus hangján szól.

Ha stílusforrásaik némileg el is választják egymástól a felhangzó műveket, legalább ennyi dologban mutatkozik a szerves folytatás ténye: bennük párhuzamos a kéttételes szerkezet, egy lassú és egy gyors tétel egymásutánja, és párhuzamos az idillikust követő groteszk, azaz a két tétel egymásutánjában megvalósított és felmutatott mély belső ellentétek kifejezési igénye. Idilli vagy ideális: a szívet-lelket gyönyörködtető líra a nyitótételekben. És tánc, lendületes, fanyar, olykor szögletes tánc a befejezőkben. Hogy pontosan miből mivé fordul át a zene, hogy mutathatja fel ugyanazon szubsztancia ellentétes alakban való megjelenéseit, annak már a koncertet övező illusztratív beszélgetésben kell kirajzolódnia.