FESTÉSZET TANSZÉK
A Festészet Tanszék egyidős a jelenlegi Pécsi Művészeti Karral, mely a Bölcsészettudományi Karról való leváláskor jött létre 1996-ban. A rajztanárképzést szolgáló Rajz Tanszék  volt egyfajta történeti előzménye, ahol már többen tanítottak a későbbi művésztanárok közül. A tanszék vezetője Rétfalvi Sándor volt, a függetlenné vált kar Festészet Tanszékének első tanszékvezetője pedig Keserü Ilona lett. A tanszéken jelenleg nyolc független művésztanár vezet osztályt, akik mind egyéni látásmódjuk és tapasztalatuk szerint oktatják hallgatóiknak a főtárgyat. Az oktatói habitusban tehát szükségszerűen különbségek vannak, azonban egyformán érvényes és kötelező mindannyiunk számára a felelősség vállalása a diákság fejlődése, az átadott tudás és nem utolsó sorban a művészet egészével szemben. Létezik a művészeti– szakmai alapvetésekben valamiféle egyetértés az oktatói körben, de a megvalósítás kérdéseiben a mesterek saját meggyőződésüket követik. A művészetoktatásnak ez a megközelítése élénk párbeszédet követel tőlünk, résztvevőktől, és ez szerencsénkre jelen is van a mindennapokban. A tanárok a saját emberi kapcsolataikon, művészeti tapasztalataikon és barátságaikon keresztül információt, szakirodalmat, a tudás számtalan fajtáját, véleményeket közvetítenek szakmai közösségünk számára. Persze másfelé is, a mi közösségünk felől a külvilágba.

SZOBRÁSZAT TANSZÉK
Képzésünk során a hallgatók tanulmányaik kezdetétől kreatív gyakorlatok és hagyományos stúdiumok elvégzése által sajátíthatják el a szobrászat mesterségét. Megismerhetik történetét, kifejezőeszközeit, technikáit. Az alapító mesterek szellemi öröksége miatt is úgy látjuk, nem születhet hiteles válasz a jelenkor kérdéseire, ha a 21. század elején a tanítható szobrászati ismeretek átadása akadémikus módszerekkel történik. Ezért gondoljuk elengedhetetlennek a kortárs képzőművészet tanulmányozását a képzés egész időtartama alatt. Vele párhuzamosan a tradicionális anyagok, technikák, témák, kompozíciós elvek, attitűdök megismerését is fontosnak tartjuk, mert meggyőződésünk, hogy az innovatív, önálló gondolkodásmód kialakulásának is egyik elengedhetetlen feltétele a hagyomány ismerete. Ennek tükrében oktatási programjaink célja a vizuális kommunikáció terén alkotó szakemberek képzése, olyan művészeké, akik korszerű és klasszikus alapokra épített szellemi és technikai készségekkel, mesterségbeli, esztétikai, valamint társadalomtudományi ismeretekkel rendelkeznek, és reagálni képesek a folyamatosan változó művészeti korszellem kihívásaira. A műtermi gyakorlatok, a külső gyakorlóhelyek kivitelező munkálatai, a nyári művésztelepi tevékenység és a tanulmányi kirándulások segítik a szuverén látásmód és a sajátos szemlélet kialakítását. A Doktori Iskola lehetőséget nyújt a kiemelkedően tehetséges fiatal képzőművészek továbbképzésére. Ők a Doctor of Liberal Arts (DLA) fokozatot szerezhetik itt meg.

TANÁRKÉPZÉS
Bár karunk az elmúlt húsz évben számos eredményt ért el, mégis a jövőre nézve képzésünk terén több megvalósítandó szakmai célt fogalmaztunk meg. 2015 őszétől indul vizuális szakjainkhoz kötődően a vizuális tanárképzésünk, mely az e képzési területhez kötődő művészdiploma mellett a művésztanári diploma megszerzésére is lehetőséget nyújt a hallgatóink számára. Ez növeli szakjaink versenyképességét, diplomáink értékét. Nem távoli cél, hogy tanszéki életünk kétnyelvűvé váljon.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET ÉS ELMÉLET TANSZÉK
A Művészeti Kar Művészettörténet és Elmélet Tanszéke kurzusainak köszönhetően a hallgatók betekintést nyernek a művészettörténet stíluskorszakaiba, mesterek és művek megismerésével foglalkozhatnak, és elmélyedhetnek a tudománytörténet, a filozófia, etika és az esztétika kérdéseiben. A tanszéki Művészettörténeti Kutatócsoport működését kutató-szemináriumokon folyó tevékenység keretében zajlik. A szemináriumok a pécsi székesegyház emlékanyagára építenek, műemlékvédelmi kérdéseket és/vagy kortárs művészeti problémákat járnak körül. A művészet és a tudomány gyakorlati összekapcsolásának gondolata a kutatócsoport megszervezésekor merült fel. Ennek egyik első vállalkozása a pécsi székesegyház műemlékvédelmi problémáira való figyelemfelhívás volt képzőművészeti kiállítás és tudományos workshop létrehozatalával. Ez utóbbi a székesegyház tudományos kutatásának a kérdéseivel, művészetével és műemlékvédelmi kérdésekkel foglalkozott, amelyen régészek, levéltárosok, művészettörténészek és építészek mellett a kutatócsoport hallgatói is részt vettek (Pécs, 2010. január: A pécsi nszékesegyház kutatásának új eredményei).

KREATÍV PARTNERSÉG MAGYARORSZÁG PROGRAM
A Kreatív Partnerség program középpontjában a kreatív szakemberek és iskolák közötti hosszú távú kapcsolat áll. A különféle területekről érkező szakemberek segítségével a diákok más típusú tudást és képességeket sajátítanak el. A művészek újszerű elvárásokat fogalmaznak meg, ami egyértelműen kihívást jelent a diákok számára. De nemcsak a gyerekek tanulnak és zökkennek ki a napi rutinból egy ilyen típusú tanulási folyamat során, hanem az iskolák is. A Kreatív Partnerség egy olyan pedagógiai megközelítést dolgozott ki, ún. „jól működő osztályterem” elnevezéssel, amely arra bátorítja a tanárokat, hogy úgy alakítsák át osztálytermi munkájukat, hogy a tanórák olyan kihívásokkal legyenek teljesek, ahol a tanulás valós élethelyzetekhez köthető; ahol a tanulók mind fizikailag, mind szociálisan, mind érzelmileg lefoglaltak; s ahol a tanuló saját élményei, megfigyelései és kérdései központi helyet foglalnak el. A tanulás–tanítás átalakításához művészeti, kreatív alkotási folyamatokat vesznek alapul, ezeket csatornázzák be a tanórai és az iskolai életbe; illetve a szaktárgyi tanításhoz fűződő módszertani technikákat a művészeti gyakorlatból származtatják. Az osztályteremben, iskolai terekben tanulókkal dolgozva a művész művész marad, a pedagógus pedig pedagógus. A program nem művészeti nevelést kínál. A Kreatív Partnerség program ugyanis arra készíti fel a művészeket, hogy úgy dolgozzanak a tanárokkal és a tanulókkal, hogy fenntartható változást érjenek el a tanárok addigi tanítási gyakorlatában. Magyarországon a PTE MK Művészettörténet és Elmélet Tanszékének munkatársai választják ki a programban részt vevő művészeket, művészhallgatókat. Ők több alkalommal 40 órás tréningen vesznek részt, amelyet a programban részt vevő iskolák tanárainak képzései követnek. A program során minden helyszínen egy tanulócsoporttal dolgozunk, azaz tagiskolánkként 2 képzett tanár és 2 képzett művész aktív együttműködésében zajlanak az ún. a helyi mini-projektek. A mini-projektek fókuszában az iskolák és tanárok által vázolt helyi nehézségek kezelése áll, mint pl. lemorzsolódás kockázatának csökkentése, együttműködési készségek fejlesztése, magatartási problémák kezelése, matematikai eredményesség növelése, pozitív jövőkép erősítése.