A acélszobrok és az élhajlító
Akár egy mese címe is lehetne, de ez a történet nagyon is valós, annak ellenére, hogy kialakulása tényleg mesébe illő. De miért is? Talán azért, mert ritka ötlet, hogy egy gyár folyamatos termelése közben magas színvonalú művészeti alkotások készüljenek a napi rutinmunka helyszínén. Talán azért is, mert szintén kevés alkalommal találkozik a szakmai kiválóság a művészi kiválósággal. Az is talán a mesékben szokott előfordulni, hogy a közvélekedés által bohémnak tartott művészek a bulizás és az álmodozás (jó, ez utóbbi tényleg része a munkájuknak) helyett a teljes napi munkaidőt kihasználva, megszakítás nélkül dolgoznak alkotásaikon és az is mesébe illő, amilyen érdeklődve és nyitottan mindezt a gyár munkatársai, a hegesztők, élhajlítók, lézervágók fogadták.
Mert hát ez mégis megtörtént.
A Lakics Kft. a Kreatív Ipari Klaszter közvetítésével kapcsolatba került a PTE Művészeti Kar Szobrászati Tanszékével és közösen kidolgozták annak lehetőségét, hogy a Komlói Gyáregység maradék acél anyagaiból egy ötnapos workshop keretében szabadon alkothassanak acélszobrokat.
Mindez június 27. és július 2. között történt. A művészek – Csizek Tamás, Éles Lóránt, Fleisz Tamás, Getto József, Mosonyi Tamás, Gaál Tamás tanszékvezető-művész tanár szakmai irányítása mellett, Varga László élhajlító folyamatos szakmai segítségével dolgoztak a gyárban, ahol Merk József - a program vezetője - biztosította a zavartalan alkotás munka- és eszköz szükségleteit a Lakics Kft. készleteiből. A szállás és étkezés is a cég gondja volt, hogy az alkotásnak semmi ne álljon útjába.
“ Minden létező segítséget megkaptunk, csodálatos volt ez a hét”
“Soha nem volt lehetőségünk ilyen zavartalanul dolgozni, nem kellett még boltba sem menni, mindent megkaptunk, így semmi mással nem is foglalkoztunk, mint az alkotással”
“A bőség zavarában voltunk, annyi lehetőséget találtunk itt, hogy még szívesen maradtunk volna akár egy hónapig is “
“ Annyira kedves volt mindenki, nagyon jó volt a légkör”
Még sok hasonló lelkes mondat hangzott el a fiatalok szájából, de Gaál Tamás különösen kiemelte a jelentőségét annak, hogy az egész workshop a gyár működése közben zajlott. Ehhez kellett a szakmai kiválóság, mivel a gyár napi működésétől teljesen eltérő feladatokat hozzá kellett illeszteni a folyamatos gyártás műveleteihez és ehhez kellett a művészi kiválóság is, hogy a gyár működése, pezsgése közben történjen az alkotás.
Az alkotó hét zárásaként szombaton egy bensőséges kis ünnepség keretében vették át a szobrokat az alkotóktól. Lakics Péter ügyvezető sem titkolta örömét és lelkesedését a program eredménye láttán. Az alkotókkal való beszélgetés közben jegyezte meg, hogy a gyárban történt művészi munka nagyon pozitívan hatott a dolgozókra, akik láthatták, hogy az általuk naponta formált anyagból mennyire más dolgok is születhetnek. Az inspiráció és a motiváció szavak is gyakran kihallatszottak a beszélgetésekből.
A Kreatív Ipari Klaszter elnöke, Keresnyei János az eseményt a művészeti beavatkozás példájaként szeretné a kreatív szakma elé tárni, mivel a sikeres program értékei a kiváló alkotásokon is túlmutatóak. A szobrokat a Lakics Kft. ügyfélterében helyezik el, de a nagyközönség is láthatja majd az őszi Dizájn Pécs kiállításainak keretében.
Mikor egy ilyen történet megvalósul, érdemes elgondolkodni azon, hogy mi volt a siker titka, de ezt így utólag azért nem nehéz feltárni. Nyitottság, érdeklődés, bizalom és segítőkészség kellett a partnerség létrejöttéhez. Aztán pedig összeáll a feltételek híres TTT formációja, azaz együtt volt a Tehetség, a Technológia és a Tolerancia. Innen már tényleg nem mese a történet.