**********
Tisztelt érdeklődők!
Értesítjük Önöket, hogy a február 21-i Csajkovszkij-est betegség miatt elmarad. A hangverseny új időpontja: május 15!
A megváltott jegyek a későbbi időpontban megvalósuló Csajkovszkij-estre belépésre jogosítanak, vagy visszaválthatók a vásárlás helyszínén.

Megértésüket köszönjük!
*********

A romantika zeneélete már legfeljebb ritka nyomokban, időlegesen és lokálisan mutatja a kölcsönös megértésnek azt a támogató közegét, ami Bach vagy Mozart korában természetessé tette, hogy a zeneszerzők akár műveiken keresztül is folyamatos és jótékony párbeszédet folytassanak egymással. A 19. század folyamatos viaskodás a múltról, jelenről, kortársakról alkotott képzetekkel; a zenei minőség, a zeneszerzői eszközhasználat iránti biztos ítéletek helyébe művészet-ideológiai spekulációk lépnek: soha addig ennyi tévedés és elfogultság egymás megítélésében, soha addig ennyi ostoba manipuláció a közönség orientálásában! Néhány zeneszerző ebből a helyzetből a maga kultusz-építésével talál kiutat, a kevésbé manipulatív alkatúak viszont többnyire mély depresszió és alkotói válságok terhével küzdenek életük jelentős részében, ha nem egészében.

Csajkovszkij az utóbbiak iskolapéldája: többszörösen kilóg kora orosz művészeti és életvezetési elvárásainak skatulyáiból, ezért végigszenvedi életét. Igaz, jócskán meg kell küzdenie saját hangjának megtalálásáért, szerves stílusának felépítéséért, de amint ez megtörténik, varázslatos zenei világba vezeti hallgatóit. Korának egyik legszélesebb látókörű, legtájékozottabb zenésze, igazán járatos a nyugat-európai kultúra világában, rendíthetetlen Mozart-rajongó, ugyanakkor az orosz néplélek és zenei intonáció sajátságai is lépten-nyomon előtűnnek műveiben. Ez a kettős kötődési rendszer, illetve az a koherencia, amivel ezen élményeiből összetéveszthetetlenül egyéni stílust formál, eleve különleges élménnyé teszi zenéjét, tetézve kivételesen érzékeny, érzelmeinek tompítatlan őszinteséggel teret engedő alkotói attitűdjével. Jellemző, hogy a 20. században lassan mindent maga alá gyűrő ideologikus zeneértelmezés sokáig szinte semmiféle esélyt nem kínált Csajkovszkij maga értékén való elismerésének. A közönség számára persze igazi slágerek voltak és maradtak a Zongora- és a Hegedűverseny, a híres balettek, talán még egyik-másik opera is, de a hivatásos megmondóemberek informális ténykedése miatt gyakorlatilag még a hetvenes években is szégyellni kellett, ha az ember vonzódik ehhez a zenéhez.

A „slágerek” árnyékában talán még ma sem vetül elegendő figyelem Csajkovszkij dal-művészetére. Pedig ha csupán ennek a koncertnek a műsorát figyelmesen végighallgatjuk, lenyűgözően gazdag és autonóm művészet kincseivel ismerkedhetünk meg.