Az "Poszthumanizmus" kutatócsoport a Művészeti Karhoz, a Művészettörténet Tanszékhez tartozó egyetemi kutatócsoport, amely a (kortárs) művészeten keresztül tárja fel a poszthumanizmus filozófiai, etikai és tudományágakhaz kapcsolódó dimenzióit. 
A kutatócsoport tagjai képzőművészeti és bölcsész területekről érkező szakemberek, akik összetett háttérrel vesznek részt a munkában, lehetővé téve azt, hogy a csoport fókuszában a poszthumanizmus határainak tágítása, és a diszciplína sokoldalúsága kerüljön. A csoport egyik fő kérdésfelvetése tehát, hogy mi mindent lehet a poszthumanizmus keretrendszerében értelmezni, illetve a poszhumanista gondolkodás hogyan segíthet hozzá első látásra akár nem odavágónak tűnő kérdésfelvetések megválaszolásában, származzanak akár a történelmi hagyaték újrakeretezéséből, a technológia és ember kapcsolatából, a hitre, illetve az emberi mivolt kiteljesedésére vonatkozó területek vizsgálatából.    
Küldetésünk, hogy elősegítsük a kritikus és kreatív interdiszciplináris párbeszédet az emberiség jövőjéről, valamint a technológiával, a környezettel és a növényekkel és állatokkal való kapcsolatáról. Fő törekvésünk a poszthumanista és posztantropocentrikus művészeti törekvések és kultúratudományos vizsgálódások elmélyítése, fókuszban tartva olyan irányzatok diskurzusát, mint a poszthumanizmus, a spekulatív realizmus, az antropocén vagy a transzhumanizmus.
Konferenciákon, kiállításokon, workshopokon és kiadványokon keresztül arra törekszünk, hogy az interdiszciplináris kutatás és a nyilvánosság bevonásának vezető központjává váljunk ezekben a sürgető kérdésekben Közép-Európában.

Tagjaink:

PTE

• Hrubi Attila, filozófus, PTE
• Losonczy István, képzőművész, PTE
• Raffay Endre, művészettörténész, PTE
• Szőllősi Géza, képzőművész, PTE
• Vékony Délia, művészettörténész, PTE

Külsős tagok:

• Horváth Márk, filozófus, esztéta, METU 
• Nemes Z. Márió, filozófus, esztéta, ELTE
• Győrffy László, képzőművész
• Lovász Ádám, szociológus, ELTE

Photo by Wiki Sinaloa on Unsplash

Poszthumanizmus

A poszthumanizmus egy filozófiai és kultúratudományos irányzat, amely az ember megváltozott helyzetére kérdez rá a 21. század komplex technológiai körülményei, valamint az ökológiai válság korában. A poszthumanizmus több irányzata eltérő fokon, de a klasszikus humanista emberkép és az antropocentrikus világszemlélet kritikájára, dekonstruálására törekszik, miközben részletesen fel kívánja mutatni, hogy milyen előnyei vannak egy nem emberközpontú világképnek. A poszthumanizmus tehát újszerűen kívánja bemutatni a humanizmus helyébe lépő poszthumanista emberképet, miközben a valóságot is egy nonantropocentrikus perspektívából kívánja feltárni. 
A poszthumanizmust kiemeli a kortárs humán- és kultúratudományos irányzatok közül, hogy a 21. századi valóságot alapvetően meghatározó technológiai változásokkal képes párbeszédbe lépni, azoknak izgalmas és kiterjedt keretet adni. A poszthumanizmuson keresztül sokrétűen vizsgálhatóak olyan jelenségek, mint a mesterséges intelligencia, a digitalitás, a robotika vagy a jövő orvostudomány újításai. Mindezek mellett a poszthumanizmus kapcsolódik az ökológiai válság és az antropocén vizsgálatához, és az egyik legúttörőbb kortárs ökológiai irányzatnak is számít, amelyen keresztül hozzájárul egy fenntarthatóbb, zöldebb és klímatudatosabb jövő megteremtésében. A poszthumanizmus előnye még, hogy nem marad szigorúan az akadémia vagy a bölcsésztudományok keretei között. Megannyi technológiai cég vezetője, alapítója, jövőkutató, illetve számos piaci szereplő kapcsolódik soktéren az irányzathoz. Mindemellett művészek, alkotók, dizájnerek, építészek, videójáték gyártók merítenek belőle ihletet. Így a poszthumanizmus a jelen és talán még inkább a jövő egyik legmeghatározóbb és legelőremutatóbb irányzata, amely előtt számos lehetőség áll. 
A poszthumanizmus szélesebb perspektívából vizsgálva az új materializmus, antropocén, transzhumanizmus, akceleracionizmus, kollapszológia, továbbá az olyan kultúratudományos irányok is mint a gothic studies, a képregénykutatás, a horror studies vagy az animal studies is ezerszálon kapcsolódnak a kortárs poszthumán diskurzusokhoz. Izgalmas továbbá a poszhumanizmus tükrében vizsgálni az európai kultúra alapjaként elgondolt modernista emberképet, vagy akár a keleti gondolkodás alappilléreként megjelenő személytelen alany társadalomformáló fogalmát. Ezek és más irányzatok, illetve dilemmák a művészetekben markánsan leképeződnek, ezért a művészeti színtér az egyik legalkalmasabb terület a poszthumán diskurzus feltérképezésére és művelésére.