Kép: Obwigszyh a LÄRM klubban (forrás: Obwigszyh / Facebook).

Pernecker Dávid írása a pecsma.hu-n jelent meg 2026. 08. 10-én.

Pécs nem a kortárs elektronikus zenei színteréről híres. Sajnos. Ez a szcéna nem igazán fér bele „a magyar Liverpool” képbe, ami inkább a helyi alternatív rock, blues- és pop-rock, meg a metal dolgokat fedi le. Tény, hogy Pécs rocktéren kiemelkedő, arról ugyanakkor kevesebb szó esik, hogy a Budapest mellett Pécs az egyetlen olyan hazai város, ahonnan sorra kerülnek ki jobbnál jobb, országosan és nemzetközileg is ismert-elismert experimentális elektronikus zenészek, akik köré tényleges, aktív – noha nem túl méretes – közösség is szerveződik.

A kísérleti zene pécsi bázisa a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán működő, hazai szinten egyedülálló elektronikus zenei médiaművészet szak (azaz az EZMBA). A 2008-ban Kovács Balázs (Eszelős meszelős) szakvezető, valamint Vidovszky László, Szigetvári Andrea és Bolcsó Bálint által indított képzés más, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen hasonló néven futó képzés: míg oda vaskos zenetudományi-zeneelméleti előképzettség kell, az EZMBA inkább műhely, ami azoknak az elektronikus zene iránt érdeklődőknek, illetve a magukat autodidakta módon kiművelő alkotóknak (is) szól, akik intézményi keretek között nem tanultak ilyen zenét.

A koncepció láthatóan működik, az EZMBA-ról kikerült elektronikus zenei előadók, hang- és médiaművészek ugyanis enyhe túlzással élve mindenhol ott vannak: a legnevesebb hazai és nem hazai klubokban, fesztiválokon, kiadóknál. Az alábbiakban közülük mutatunk be párat.

A teljesség igényét mellőző gyűjtésben Kovács Balázs volt segítségünkre.           

Normal Tamas (Molnár Tamás)

Normal Tamas techno-sújtásai irgalmatlanul kemények, de nem csak azok. A budapesti Műhely kiadó és partisorozat alapítójának veretése szofisztikáltan böszme: a sátáni basszusok döngölését rendre színezik megfoghatatlan eredetű hangtextúrák, mocskos zajok, finom szintifutamok, sötét ambient-felhők és fejvakarós kísérleti húzások is, amik szerencsére az izzasztó táncolhatóságon nem csorbítanak semmit, sőt. A Műhely mellett olyan neves kiadóknál jelennek meg munkái, mint a BRVTAL (főként techno) és az EXILES (itt inkább az experimentálisabb cuccai találhatók). Fővárosi klubokban viszonylag gyakran el lehet kapni, de nagyot játszott Inotán, ahogy a kitűnő 2024-es pécsi BPM fesztiválon is.

Fausto Mercier (Nagy Roland)

Ember legyen a talpán, aki az itthon és külföldön egyaránt elismert Fausto Mercier világtemető, sötét, súlyos, erősen absztraktba hajló zenéjét kategorizálni tudja. Talán azzal lehet a legjobban megfogni, hogy „hangdizájn”, nem mintha ez sokat segítene. Noha korai anyagain bőven voltak kövér basszusok és döngölések, Nagy mostanság már sokkal dekonstruáltabb, éteribb-folyósabb zenéket szerez, amikben a felismerhetetlenné gyúrt hangok és hangminták kimunkált – mindennek helye van, egy sercenés sem felesleges – hullámzása vagy épp vihara tele van drámával és komor, katartikus szépséggel. Szintén az EXILES adja ki, ahol hangmérnökként is tevékenykedik.

yibai (Gerlei Dávid)

Az idei Inotán a fent méltatott Fausto Mercierrel párban lép fel az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb hazai sötét-kísérleti ambient-lemezpárosát készítő yibai. A Rianás I-II kötelező anyagok, nem véletlenül imádták egyaránt hazai és külhoni kritikusok. Gerlei rigorózusan szobrált, nem evilági, mázsás hangjainak megrendítő, elmélyítő, hipnotikus orkánjában elveszni zsigeri élmény. Letaglózóan morózus, hideg, ugyanakkor mégis felemelő és érdekfeszítő kompozíciók ezek, amiktől élőben hullik az épp adott koncertterem vakolata, a gyengébb fülhallgatók pedig simán kivéreznek. Őt is az EXILES adja ki.

Obwigszyh (Lőrinczi Áron)

A Műhely társalapítója, EXILES-tag, a budapesti technoklubok egyik húzóneve. Falbontó muzsika, Lőrinczi nem szöszmötöl: kőkemény négynegyedes indusztriális taglózásai hol nyílegyenesek és a lehető legjobb értelemben véve egyszerűek, hol pedig szédítően kaotikusak, jelentős acidos prüntyögéssel és pszichedelikus dallamcsavargatással. Legutóbbi lemezét (Nem szép) a spanyol Subsist adta ki, és pont olyan, amilyen a címe, ugyanakkor sokkal kísérletezősebb, mint a Műhelynél megjelent dolgai, amik egyébiránt akkora dúvad techno-passzírozások, hogy még a Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium legedzettebb szakembereit is össze tudja zavarni. Tavaly a Magyar Zene Házában Murcof előtt lépett fel, méltán. Érdemes a Normal Tamassal közös lemezét is csekkolni, igazi techno-ünnep.

Krasz Ádám

A MOME TechPark igazgatója „munkáiban gyakran vizsgálja a hang- és installációművészet eszközeivel a természeti és emberi rendszerek kapcsolatát, különösen azok ütközési és együttműködési pontjaira koncentrálva” – írják Krasz pár évvel ezelőtti diplomakoncertje kapcsán a Trafó honlapján. Nem baj, ha nem értjük, inkább vegyük elő Krasz pusztító Műhely-lemezeinek egyikét (a velőtrázó Forty-two kitűnő kezdőpont) és hagyjuk, hogy a neves hangkutató médiaművész legyalulja a bőrt a fejünkről. Gyönyörűen lelketlen, monoton, rideg, nyers és zajos hentelések, de persze ésszel, mégha elsőre néha ez nem is olyan nyilvánvaló.

Asa Swan / swanasa (Bánházi Abigél)

Finomra csiszolt, részletgazdag és összetett, feszültséggel teli, végtelenítve hullámzó kísérleti drone-folyamok egy kórházi ápolótól. Lassú, nehéz, meditatív zene, tele gyászos-komor hangulatokkal, elmúlással, fájdalommal, ugyanakkor akármilyen morózusak is, Bánházi szerzeményeiben mégis van valami reményteli, gyógyító, pihentető, és fenséges. Abul Mogard 2024-es budapesti koncertje előtt kisebb csodát művelt.

Lázár Gábor

Lázár Gábor valószínűleg a legnagyobb sztár itt. A nemzetközileg elismert kísérleti zenész készített lemezt – méghozzá nem is akármilyet – Mark Fell-lel, amiről Aphex Twin is játszott számokat egy dj-szettjén, aminél nagyobb elismerés aligha érhet bárkit. Lecsupaszított és kiforgatott grime, disco, glitch, house, techno és ki tudja még milyen elektronikus zenei elemekből-darabokból kreált látványosan mesterséges-idegenszerű, bizarr, mutáns, fejkapkodós klubzene, amire lehet ugyan táncolni, csak nehéz.

Bartha Márk

A nemzetközileg ismert Bartha Márk elektronikus zenész, hangtervező és audiovizuális művész munkái nagyon közel állnak a kortárs klasszikus („komoly”) zenéhez, avagy újzenéhez: átgondolt és nagyon megírt, lassan kibomló, rétegenként felépített és széttördelt nem mindennapi kompozícióit kifejezetten sajátos, innovatív hangzásvilág jellemzi. Nem feltétlenül a legközérthetőbb zene a világon, pedig amúgy a tele van érzéssel és érzékenységgel, kíváncsisággal és kutatással és rokonszenves furcsaságokkal.

S Olbricht (Mikolai Martin)

A szintén nemzetközileg ismert Mikolai alapította a szintén nemzetközileg elismert Farbwechsel kiadót, ahol a nagyszerű Imre Kiss is debütált. Mikolai zenéjére és úgy általában véve a Farbweschselnél megjelent zenékre nagyjából ugyanaz érvényes: mélabús, depresszív, monokróm, koszos-zajos és gyönyörűen alulmunkált monoton technóságok, minimális és rommá torzított dallamokkal. Azonban van remény, Mikolai legfrissebb, tavalyi anyagán ugyanis mintha „vidámabbra” vette volna: jungle, drum and bass, csilingelés, vérpezsdítő sebesség és energia. Ez is jól áll neki, ahogy a búbánat is.

Fontos megjegyezni a fentieken túl, hogy az EZMBA jelenlegi hallgatói is jó úton járnak a hasonló sikerek felé, hiszen a Telekom Electronic Beats legutóbbi pályázatán Sgroicris, Baiin és Dübël a „CLUB” kategóriában, míg Vlkgbr az „XPERI” kategóriában kapott elismerést, Vava imPro pedig különdíjat nyert. Akármilyen betűrejtvénynek is tűnnek ezek a nevek, érdemes rájuk figyelni.

Forrás: https://www.pecsma.hu/van-elet-a-magyar-liverpoolon-tul-is/