Sok minden összeköti a műsor első és második részének dalait. Persze mindenek előtt az, hogy orosz zeneszerzők művei hallhatók. Csajkovszkij és Rahmanyinov egyaránt kettős kötődésű művészek: vérükben van az orosz zenei-kulturális hagyomány, az orosz élet megannyi élménye, ugyanakkor látókörükben a nyugati kultúra is folyamatosan jelen van. Ha tetszik, személyükkel, zenéjükkel hidat alkotnak Kelet és Nyugat között. Ha dalaikat nézzük, ezt a kettős kötődést jelzik a szövegválasztások is: az orosz irodalmi élet olyan nagyjai mellett, mint Puskin, Tolsztoj, Lermontov, nem csupán a számunkra kevésbé ismert orosz költők versei bukkannak fel, hanem a nyugati irodalom jelesei is, miként Goethe vagy Heine. És maga a dal-műfaj is fontos összekötő kapocs a két zeneszerző között, hiszen volna-e alkalmasabb médium e kettős kötődés művészi megjelenítésére, mint Schubert, Schumann, Brahms, tehát a német romantikus dal-hagyomány oroszosítása? De biztos, hogy nem csak ezért írt bő száz dalt Csajkovszkij, illetve publikált egyes önálló dalok mellett hét komplett dal-sorozatot Rahmanyinov. Számukra e műfaj intimitása, az énekszólamot schumanni igénnyel kiegészítő, kommentáló zongoraszólam gazdagsága, a versek minden lelki rezdülését lereagáló zene kifinomultsága varázslatos zenei világ felépítését jelentette. A romantika legjavába tartozó Csajkovszkij dal-költészetét mintha csak folytatná Rahmanyinov a maga 1890-1906 között írt dalaival, bár utóbbi azért olykor-olykor már egy sokkal zordabb, modernebb, expresszionista hangvétel küszöbére is eljut. Legendás, és ezekben a dalokban is minduntalan érzékelhető e két szerző makulátlan professzionalizmusa, tökéletes eszköz-használata, széles látóköre, de ez maradjon inkább szakmai ügy. Egy olyan előadásban, ami e koncert kimagasló reputációjú előadóitól várható, igazi vallomásokkal találkozunk szerelem, vágyakozás, remény és lemondás örök körforgásában égve, a mosolyokban is felfedezve valami szüntelen, mély szomorúságot.

A belépés díjtalan.