Somody Péter: Szekrény 1984

1984-től 1988-ig jártunk földrajz–rajz szakra az akkor még Janus Pannonius Tudományegyetemre. Ilona az előző évben kezdett tanítani a rajz tanszéken, ahol Rétfalvi Sándor volt a tanszékvezető, de már ott tanított Bencsik István is. Hamar híre ment komoly és mélyen festészeti - szakmai hozzáállásának és személyiségének. Többen ezért jöttünk Pécsre tanulni, többek között én is, egy sikertelen Képzős felvételi vizsga után. Sokat beszélt a festészet aprólékos, mindennapi cselekményeiről, hogy hogyan lehet viszonyulni egy rajzhoz, festményhez. Mennyi mindent gondolhat az alkotó a munkájáról és a kép lehetőségeiről.

Nem sok anyagunk volt, mai szemmel nézve kifejezetten szegényes eszköztárral próbáltuk kiszolgálni ötleteinket és festészeti elképzeléseinket. Kevés tubus festék, sokszor ipari anyagok és ezeket is rendszeresen cserélgettük kölcsön adtuk egymásnak, hiszen egy erős piros vagy kobalt kék nem mindig volt a palettánkon.

A Rajz Tanszék akkoriban a Bölcsész Karon, a mai Tanárképző Intézet épületében az első emeleten volt. Négy műterme volt a tanszéknek, ebből három a lépcsőfordulónál, udvarra néző ablakokkal és egy kisebb előtérrel.

Ilona 1984 ben Munkácsy Díjat kapott. Keveset tudtunk a díj hátteréről és jelentőségéről, de éreztük, hogy ez nagyszerű dolog és nagyon büszkék voltunk rá, hogy ő a mi tanárunk. Aztán ’84 tavaszán megjelent a műtermek előterében egy régi szekrény, amolyan egyajtós nagy ruhásszekrény, és volt rajta egy lakat. Aztán a következő rajzórán Ilona kinyitotta nekünk a szekrényt és gondosan elkezdte magyarázni, hogy ott bent mi és miért van. Felső polcon voltak a különböző vastagságú ecsetek, lejjebb dobozokban az olajfesték tubusok. Nyolc-tíz tubus majd’ minden színből. Festőkések, spaklik, lenolaj, terpentin. Pár fém tégely és üres konzervdoboz, mosószappan, mosogatószerek és sok öreg újságpapír. Ezek az utóbbi dolgok mind a gondos ecsettisztításhoz, mert ezeket a dolgokat mind közösen használtuk innentől fogva. Nap mint nap, a munka végeztével elmosva, hibátlan tiszta szőrű ecsetekkel zártuk a szekrényt. Keserü Ilona ezt a szekrényt 1984 -ben a Munkácsy Díja illetményéből ill. gondolom azt jelentősen kiegészítve rendezte be fiatal művészhallgatói számára.