Johan van Dam: Párhuzamok és találkozások

Megtisztelő, hogy ez alkalommal Keserü Ilonával kapcsolatos gondolatokat oszthatok meg.
Először a nagyharsányi szoborkertben tett látogatásom során kerültem kapcsolatba a művével a nyolcvanas évek közepén. Később személyesen Szentendrén találkoztam vele, amikor egyik festményét - Utókép - szitanyomásként kinyomtatta.
A rendszerváltás körüli időszakban rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, több értékes szellemi együttműködés fémjelezte ezt az időszakot.
A következő években a kapcsolatunk szórványosabbá vált, alkalmanként keresztezték csak egymást útjaink. Előadásomban különösen az 1990-es évek időszakáról szeretnék néhány gondolatot megosztani, amelyben Keserü Ilona személye központi szerepet játszik. Ez az az időszak, amikor ő és mások olyan alapítványokat hoztak létre, amelyek - a Budapest Art Expo Alapítvány esetében - a magyar és közép-európai művészet (és művészek) helyzetének javítását célozták a nemzetközi művészeti piacokon, és katalizátorként működtek Magyarországon, amikor még alig voltak magángalériák a kortárs művészet számára. Egy másik alapítvány a művészeti oktatás javítását tűzte ki célul - különösen Pécsett - saját kar létrehozásával, valamint a szabad művészetek doktora képzés magyarországi bevezetésével.
Az én beszámolóm szubjektív lesz, de bízom benne, hogy a többi előadás érdekes kiegészítőjeként tud szolgálni.