KÜLÖN UTAKON?
Pexter Galéria, 2017.03.28.- 04.07.

Az egykori Parti, ma Pexter Galériában, a pécsi Mária és Megye utca sarkán nyílt a Külön utakon című kis kiállítás, melyet a Művészeti Kar hallgatói, Baranyai Enikő és Bencsik Gábor szerveztek és rendeztek. Kovács Balázs, az egyetemen az elektronikus zenei médiaművészet szakirány felelőse vezette be az eseményt. Érzékenyen utalt a lehetséges megnyilvánulások reprezentatív sokféleségére, formai, technikai és funkcionális különbözőségére.  Közvetett módon megszólított engem is, amikor arról beszélt, hogy az egykori Echo hasábjain mennyire helye volt az önreflexív megnyilvánulásoknak, az önkritikus szemléknek. Hogy ezúttal is valamelyest magyarázatát kellene adni a giccs-közeliségnek, a kritikátlanságnak, az intézményfüggetlenségnek, az amatőrség észlelhető állapotainak, és még egy sor más tényezőnek. Valamelyest a szemleírót szólította meg, aki egykor voltam. Látva a közreműködők lelkesedését, az őszinte hitet, hogy itt egy szakmákon átnyúló különös „kézfogás” történik, tényleg tollat fogtam.  Önkényes a részemről, hogy kérdőjelet tettem a cím után, magyarázatául csak annyit jegyeznék meg, hogy jómagam nagyonis azonos élet stádiumokat, szakmai és intellektuális jellemzőket érzek ki a viszonylag kisszámú alkotásból, miközben kétségtelen, hogy az alkotóknak a munkamegosztásban elfoglalt helyeik szerint fogalmazott „megszólalásaiban” a középiskolás, a háziasszony, az egyetemi hallgató muzsikus, a festő és alkalmazott művész tényleg másként reagál önnönmaga valóságára. Úgy keveredik az ítélet megformálásában a visszafelé tekintő történeti érdeklődés, mint a jelent szurkáló szociológiai vagy pszichológiai természetű kíváncsiság, vagy annak a felismerése, hogy milyen intenzitású mediális elvegyülések metszéspontjában formálódik a jelen civilizáció globális látványvilága. Tudom, hogy vannak, – és ha egyre kevésbé lehetnek is - léteznek külön utak. Most mégis inkább arra hívnám fel itt a figyelmet, ami ezt az elfogulatlan és előítélet-mentes gyűjteményt egyben tartja. Arra az érzületre szeretném a figyelmet irányítani, amely még/már nem a művészeti piac, a galériarendszer, ízlésdiktátumok és szociáltechnikák által „megcsinált” professzionális sikerképesség garanciáit kívánja bizonyítani, hanem mindezektől valamelyest visszalépve inkább a „művészet eredetét”, „akarásának” nem is túl nyilvánvaló formáit, létrejöttének elemibb, kezdetlegesebb alakzatait érzékeltetni. Barátságos kéznyújtás, önként felkínált kapcsolatteremtési kísérlet a művésznövendékek részéről, amikor Baranyai Enikő szürrealisztikus – festői anyag installációjával (PTE MK), Bencsik Gábor interaktív hang-installációjával (PTE MK), Gyöngyösi Mária festményekkel (PTE MK), Papp Zsófia tipografikai munkáival(PTE MK), Djindji Ergimen Edvin festett műveivel (PTE MK) az együtt mutatkozás még nevekkel sem megkülönböztetett formáját felkínálják a reklámgrafikákat bemutató Botos-Hofbauer Zsanettnek (Budapest), a fotókat kiállító Gruber Bálintnak (Magyaregregy), a rajzokat és festményeket egyaránt beküldő Schraub Lillának (KomIó), gyöngysorokat „kötő” Tárnai Eszternek (Budapest) és a hímzett ruhadarabokat, könyvborítókat készítő Zsálig Nórának (Komló).

Aknai Tamás

Képek a kiállításról:

Papp Zsófia munkája

Zsálig Nóra: Táska

Baranyai Enikő installációja

Djindji Ergimen Edvin: Fej

Gyöngyösi Mária: Töredék