2021. június 20-án, vasárnap, életének 85. évében elhunyt Barth István Doppler-díjas és Liszt-díjas fuvolaművész,

a Pannon Filharmonikusok örökös tagja, a PTE Művészeti Kar egykori docense.

Családjának, szeretteinek, tanítványainak fájdalmában osztozva búcsúzunk egykori munkatársunktól.

Karunk Weber Kristóf zeneszerző szabadpecs.hu-n megjelent nekrológjával emlékezik Barth Istvánra:

Életének 85. évében, néhány nappal 84. születésnapja után. vasárnap elhunyt Barth István (1937-2021) Liszt- és Doppler-díjas fuvolaművész, a Pannon Filharmonikusok örökös tagja, a PTE volt docense, az éneklésen alapuló fuvolaoktatás pedagógiai programjának kidolgozója, a Fafuvi nevű hangszer megalkotója.

A Liszt- és Doppler-díjas fuvolaművész a Pannon Filharmonikusok örökös tagja, a Pécsi Tudományegyetem volt docense néhány napja ünnepelte 84. születésnapját.

Ha az ember nekrológot kénytelen írni, valami személyesnek kell eszébe jutnia. Szívhezszólóbb az írás így. Barth István fuvolaművész halálakor az jutott eszembe, hogy nincs saját képem róla. Gyakori találkozásaink során sosem volt idő lefényképezni, mindig valami aktuális zenei témáról beszélgettünk. És nincs Fafuvim.

Ez utóbbi kíván némi magyarázatot: Barth István feltalált egy hangszert, amit ő Fafuvinak keresztelt el. Nagy az esélye, hogy a későbbiekben Barth-fuvola néven fogjuk ismerni. Ez a hangszer edukációs célra készült: a fuvolisták a kezdetekben furulyán tanulnak. A furulyát nem haránttartásban fújják, és ez befolyásolja a légzéstechnikát, az ujjrendet, az artikulációt. Ezért Barth megalkotta a haránttartású fafuvit, ami messziről ugyan furulyának látszik, kézbevéve azonban kiderül a valódi funkciója.

Úgy képzeltem öregkoromra veszek egyet, és azon fogok gyakorolgatni. Mert gyakorolni mindig kell. Meg azt is képzeltem, hogy ez olyan terméke lesz Pécsnek, mint a Blüthner Lipcsének. Merthogy ez a hangszer túlnőtt az oktatási feladatokon, önálló instrumetummá kezdett alakulni.

Barth István a gyerekkorom zenészlegendája. Kamasz lehettem, amikor egy beszámolóját hallgattam egy földközi-tengeri zenehajóról. A hajó kikötött a Mediterráneum különböző városaiban, ahol a hajón utazó zenészek koncerteket adtak. Világhírű zenészek, köztük Barth István is. Talán ezen a hajóúton ismerkedett meg Jean Pierre Rampal-lal, a világ akkori első fuvolistájával. Barth sokat tett Rampal magyar recepciójáért, és ezt elég altruista módon tette. Nem helyezte magát előtérbe, nem akart mások fényében csillogni. Barth Istvánnak köszönhetjük a trombitáslegenda Maurice André pécsi koncertjét is. Erre már csak az idősebb pécsiek emlékeznek.

Hosszú, tartalmas életének minden tettét nehéz volna fölsorolni. Aktív tanár volt, módszerei messze kivívták fuvolista kollégái elismerését. Csalog Benedek, Ittzés Gergely, Szemző Tibor, és Matuz István is példaképüknek tekintik. A pécsi egyetem fafúvós tanszékének kialakításában múlhatatlan érdemei vannak. Aktív zenekari zenész volt, még nyugdíjas kora után is lehetett látni a fuvolapultnál. Aktív szólistaként a zeneirodalom minden nagyobb fuvolaversenyét eljátszotta. Mindezek mellett ragaszkodott Pécshez, igazi lokálpatrióta volt. Kezdeményezte a két pécsi zenész – Amtmann Prosper és Weidenger – sétatéri obeliszkjének restaurálását. Egyszer a társaságában szóba került, lesz-e hasonló emlékműve Pécsnek, lesz-e még zenész, aki ilyet érdemelne.

Úgy vélem, lett. A 84 éves korában elhunyt Barth István életműve bőségesen elég, hogy annak emlékét a pécsiek kőbe véssék.

Wéber Kristóf, zeneszerző