KOCSÁR Miklós a 20. századi nagy magyar kórushagyomány örökségének egyik legméltóbb képviselője volt, műveit rendkívüli szuggesztivitással alkotta, zeneköltői munkássága kiemelkedő. Művei között oratóriumokat, kórusműveket, dalokat, különböző hangszerre írt kamara- és zenekari darabokat, szimfonikus és versenyműveket, valamint pedagógiai műveket egyaránt találni.

 

Kocsár Miklós 1933. december 21-én született Debrecenben. A Zeneművészeti Főiskolát 1959-ben végezte el Farkas Ferenc tanítványaként. Később, 1963-ban a Zeneműkiadó szerkesztője, majd a Madách Színház zenei vezetője, karmestere volt. 1972-től tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában mint zeneszerzés-tanár, 1974 és 1984 között a Zeneszerzés Tanszéket is vezette. 1974 és 1983 között a Magyar Rádió népzenei rovatának vezetője, majd 1983 és 1995 között a zenei főosztály helyettes vezetője volt.
1996-tól a Vántus István Társaság tiszteletbeli elnöke, 1992-ben az MMA egyesület egyik alapító tagja, 2001 és 2004 között az elnökség tagja, a szervezet köztestületté alakulása óta pedig rendes tagja volt.
Erkel Ferenc-díjjal kétszer, 1973-ban és 1982-ben is kitüntették, az érdemes művész címet 1987-ben, a Bartók–Pásztory-díjat 1992-ben, az Ezüst Toll kitüntetést 1998-ban, a Magyar Művészetért Alapítvány díját 1999-ben kapta meg, 2004-ben elnyerte a KÓTA díját, 2005-ben a Kölcsey-emlékplakettet.
A Kossuth-díjat 2000-ben vehette át zeneszerzői tevékenységéért, különös tekintettel világszerte elismert kórusműveire. A Magyar Érdemrend Középkereszt a csillaggal polgári tagozat kitüntetést és a Nemzet Művésze díjat 2014-ben kapta meg.

/MMA/